3D - grafika

A videó hossza: 2 perc 8 mp

3D valós idejű interaktív grafikai kísérlet (Platform Game) C++ (OpenGL,Open Scene Graph) és GLSL nyelvek segítségével. A játékban egy főhőssel kell begyűjtenünk a lehető legtöbb pénzérmét, közben elkerülve az itt-ott fellelhető zombikat.

A játékban fellelhető tereptárgyak (fák,hordók) Open Scene Graph segítségével készültek, és Mesh-ként obj fájlokban kerültek mentésre. A pálya maga egy "kockában" helyezkedik el, amit Sky box textúrával láttam el.

A játék során folyamatosan változnak a fényviszonyok, a fényerő periodikusan csökken, majd nő, fél percenként lemegy a nap, amit egy kör körül mozgó gömb szimbolizál. A fények és az árnylás a Phong-féle modell alapján a lokális illuminációs egyenlet segítségével lettek megvalósítva. Az egyes tárgyakon mind ambiens, diffúz és spekuláris fényeket számolunk.

Mozgókép

Lego figurákról készült animációs kisfilm, több mint 700 kép felhasználásával, 35 féle szemszögből. A videó készítése során minden mozdulatot külön fényképeztem le, és az így kapott fotók összefűzésével kaptam mozgóképet.

A sötét, horrorisztikus hangulat megteremtéséhez fekete hátteret és alsó hideg fényű megvilágítást alkalmaztam mobilos LED vakuk segítségével. A párbaj dinamikusabbá tétele érdekében sűrűn és gyorsan váltogattam a plánokat.

A videó hossza: 1 perc 56 mp

Time-lapse

A time-lapse egy speciális videós/fotós technika, amely segítségével látványos formában jeleníthetjük meg az idő múlását. Egy ilyen videó elkészítésekor bizonyos időközönként készített képeket játszunk le nagy sebességgel egymás után, ami a gyors mozgás érzetét kelti. Ez a technika már az 1800-as évek végén is megjelent a filmművészetben Georges Méliès rendezőnek köszönhetően.

A videó hossza: 7 mp

Csillaghúzás

Az éjszakai égbolt megörökítésére a legjobban használható technika a csillaghúzás. A látvány azon alapszik, hogy hosszú időn keresztül fotózunk egy konkrét pontot és ez idő alatt a Föld forgásának köszönhetően a csillagok látványos ívet hagynak a képen. Egy ilyen kép elkészítése azonban rengeteg időbe és munkába kerül, hiszen hosszú órákon keresztül kell ugyanazt a pontot fotóznunk és a lehető legtávolabb kell mennünk a lakott környezettől, mivel a fényszennyezés jelentős lehet.

Az analóg gépek esetén a B záridő használatával lényegében egy kép elkészítésével elérhetjük a kívánt eredményt, így azonban órákig kell nyitva hagyni a zárszerkezete, ami megterhelő lehet a gép számára és zajosodást is eredményezhet.

Ha digitális technikát alkalmazunk, akkor sok rövidebb záridős (pl.: 2 perc) kép elkészítésével érhetjük el a legjobb eredményt. Ebben az esetben semmiképp sem ajánlatos a fenti megoldás, hiszen tönkre mehet a gép zárszerkezete, menetközben lemerülhet az akkumulátor, ami lehetetlenné teszi a kép mentését, valamint jelentős képzajjal is számolnunk kell.

Fontos, hogy a képek készítése során kapcsoljuk ki a zajcsökkentő automatikát, hiszen így jelentősen csökken egy kép feldolgozási ideje, ami egyébként egyenesen arányos a záridővel, így nem lesz szaggatott a végeredmény. Végezetül az elkészült képeket erre alkalmas programmal fűzhetjük össze.

Hosszú záridő

A legtöbbször bosszantó bemozdulásokat és életlenséget okozó hosszú záridő sok esetben látványos hatást tárhat elénk. A bemozdulás fizikai magyarázata, hogy a hosszú záridő során a mozgó téma több oldaláról érkezik fény a szenzorra, így egyfajta szellemkép jön létre.

Ezt a zavaró jelenséget azonban a hasznunkra is fordíthatjuk, hiszen remek módszer a sebesség, a lendület, a dinamizmus kifejezésére. A gyorsan mozgó témák esetében hatásos eredmény érhetünk el, hosszú záridő alkalmazásával.

Tablóképek

A fotózás egyik legnehezebb ága a portrékészítés, hiszen a személyiség megmutatása mindig hosszas munkát igénylő feladat. A tablóképek készítése során azonban enyhítő körülmény volt a viszonylag kötött beállítás.

Munka közben a legnagyobb nehézséget az egyenletes megvilágítás és az arcon megjelenő zavaró árnyékok lágyítása okozta. Az elfogadható végeredmény érdekében 3 vakut használtam vezeték nélküli kioldókkal, kettőt oldalról egy softbox és egy derítő ernyő segítségével körülbelül 45°-os szögben lefelé fordítva, míg a harmadikat a fehér mennyezetre irányítva. Ezek mellett alulról egy gyengébb fényű a napfény színhőmérsékletével megegyező reflektor biztosított derítést.

A technikai feltételek megteremtésében Bancsó Sándor és Fehér Áron segédkezett.

Hátsó szinkron

A kiemelés egy érdekes módja, ha a hosszú záridő mellett hátsó vakuszinkront alkalmazunk. Ez azt jelenti, hogy a gép közvetlenül a záridő utolsó pillanatában a zárszerkezet bezáródása előtt villantja a vakut, ennek eredményeképp egyszerre lesznek éles és bemozdult részek a képen.

Terepasztal

A tér kicsinyítésére egy kis utómunkát alkalmaztam. Bizonyos részek eléletlenítésével olyan hatást érhetünk el, mintha egy terepasztalon dolgoznánk

Camera obscura

A camera obscura, más néven lyukkamera, a fényképezőgép ókori őse, nem más, mint egy lencsetag nélküli apró lyukkal ellátott doboz, ahol a lyukon keresztül a fénysugarak a doboz hátsó falára vetülnek, ha ide fényérzékeny anyagot helyezünk, akkor a kép rögzíthető is.

Az alábbi képeket, házi készítésű lyukkamera segítségével készítettem, egy átfúrt kártya segítségével, különféle rekeszállásokat is szimuláltunk, a doboz hátoldalára pedig pauszpapírt helyeztem, és erről készítettem képeket.

3D

Tárhatású képek készítésére a mai technika mellett többféle lehetőség is kínálkozik. A leghatásosabb eredményt az erre a célra kitalált sztereo objektívvel lehet elérni, egy ilyen eszköz azonban nem olcsó.

A 3D képek azon alapszanak, hogy ugyanazt a tárgyat, személyt, teret két külön szögből fotózzák le, a bal és a jobb szem szögéből és egy speciális szűrőszemüveg biztosítja, hogy mindegyik szem a neki megfelelő képet lássa, amivel térhatás érhető el.

A sztereo objektívet helyettesíthetjük úgy is, hogy az egyik kép elkészítése után pár centivel arrébb toljuk a fényképezőt, az elkészült képeket pedig szoftveresen egyesítjük. Léteznek, külön erre a célra kitalált állványok is. Az alábbi képek ilyen technikával készültek, megtekintésükhöz 3d (red-cyan) szemüveg szükséges.

Mélységélesség

A kiemelés egyik leghatékonyabb módszere a kis mélységélesség használata, amit tág rekeszállással érhetünk el. Ilyenkor ugyanis a szenzorra érkező fénysugarak szóródási köre nagyobb, így az élesre állított részen kívül, a kép többi pontja alig lesz felismerhető.